Vőfélyblog

Pusztító melegben indult útra a vőfély a legutóbbi szombaton a szép Vízkelet községbe, ahol emlényei szerint 2008-2009 táján már megfordult egyszer. Aztán a templomnál találkozott az akkori ifjú párral, akik most énekelni voltak a nászmisén, és ők elárulták, hogy az biza már 2007-ben volt. Hiába no, a Felvidéken kétféle falu van: ahol már csináltunk lagzit, és ahol majd fogunk. De ne szaladjunk ennyire előre…

Odafelé menet, nem tudni miért, Bródy János: Földvár felé félúton című dalát dúdolgattam. Mikor dolgozni megyek, olyankor nem veszek fel stopposokat. Ha fel akar darabolni egy pszichopata, akkor azt ne olyankor tegye, amikor 109 nép vár rám.

A kultúrba a főbejáraton át rontottam be, kint az egyik örömapa, bent egy hideg körte, és a másik örömapa és örömanya várt, akikkel gyorsan megbeszéltük, hogy a búcsúztatás ne legyen sírós. Ez rajtam kevéssé múlik, én ugyanis az elmúlt 12 évben még sosem sírtam a búcsúztatás során. Erre mindig igyexem is felhívni az ilyen igénnyel fellépő megrendelők figyelmét. A backstage-ben gyorsan letalpaltam a pincérekkel. Összesen hatan voltak, négy legény és két lánka, Robi helyesen: Ricsi főpincér kommandírozta őket. Mivel nem összeszokott brigádról volt szó, az uzsonna tálalásánál voltak kisebb logisztikai nehézségek, de kint szerintem ebből semmit nem láttak. Ricsii aztán vaskézzel úrrá lett a szituáción, és a csapat mindvégig nagyon magas szinten teljesített.

A pincérek után kötelező látogatás a konyhán, ahonnan kifordulva a művészbejáró előtt cigiző Colors együttest láttam, és akkor már tudtam, ha valami váratlan esemény – amit nem lehet kizárni, most szombaton például egy komáromi járásbeli faluban leütötték az átöltözni hazamenő örömszülőket, a házat pedig kirabolták, na ezzel kezdjen valamit a vőfély, vagy bármilyen lagzis szereplő – nem történik, akkor ezt már nagyon nem ronthatjuk el.

A kikérés a háznál valósult meg, ahová csak a vőlegénnyel, és a Bertók Mátyás klánjából való, brandelt céges pólóban érkező Kosár Krisztián videóssal (ugyanitt LED világítás kapható!) mentünk, az esemény így megmaradhatott a maga intimitásában, a nép meg majd megnézi a DVD-t. A kultúrban búcsúztattunk, könnymentesen, ahogy a deal szólt, de még egyszer hangsúlyozom, ebben az én érdemem csekély, és nem ér arra hivatkozni a jövőben, hogy Vízkeleten most sikerült.

Ismeretlen megrendelő a fészbukon: Ezen a képen ki a vőfély?

Csánó Tamás: Aki a pálcát tartja!

A szertartást Józsa Attila galántai esperes, területek felett álló sztáreskető végezte, akivel most szombaton is együtt fogok dolgozni Tardoskedden.

Yo, a konyha. Kiss István séf pontos ember. Mindvégig nagyon precízen nyomta, sikerült tartani az időpontokat, ami kívülről igazából nem lényeges, de iparági olvasóim tudják, hogy 10 perc ide, 20 perc oda, és máris beszedtünk fél óra késést, ami mindent megborít. Még kimegy hozzá a villany, mint egyszer Vezekényen, és akkor máris a …-ba vagyunk. Pista nem csak gasztroból volt erős, hanem kommunikációból is, végig nagyon sokat egyeztettünk. Amikor hajnalban elköszöntünk, kifejeztem abbéli vágyamat, hogy az idei hátralevő lagzijaimra is őt vihessem magammal.

A Colors együttessel most voltam először a hegedűs felállásban. Csánó Tomi frontman még egyedül nyomta, amikor 2006. szeptember 9-én, a szerdahelyi Fortune panzióban BT lakodalmát közösen abszolváltuk. Abban az időben ilyen névjegye volt, talán lakodalomipar-dokumentumértékű, ha közreadjuk, úgyis sok minden elveszik. Nem dokumentálódik, melyik együttes mikor oszlik fel, mikor módosul stb. Egy teljes párhuzamos valóság létezik itt, a kellő nyilvánosság nélkül. Erről majd fogunk írni a holtszezonban, ha elfogynak az esettanulmányok.

Csepi Lászlóval már egy jóval izzasztóbb helyzetben hozott össze a sors. Legalábbis számára:) 2007. október 20-án enyém lehetett a szerencse, hogy megcsinálhattam a lagziját. Aki már dolgozott szakmabeli lakodalmán, az tudja, azok mindig nehezebbek, mint az iparon kívüli emberekéi. Mert az áldozat belülről ismeri ezt a világot, szokatlan számára a szituáció, és az ellenoldali brigád azt szeretné, hogy legalább most az egyszer legyen más neki.
Laci az emigráló Házi Gyurit váltotta a csapatban.

A Colors újabban hegedűvel kiegészülve lép fel. Mezei Zsolt személyében egy nagyon szerény embert, és kiváló hegedűst ismertem meg.

Ami pedig a násznépet illeti, nagy szerencsém volt, végig nagyon figyelmes közönség előtt szövegelhettem. Nagy trúk nincsenek a lakodalomiparban, a siker (egyik) titka az, hogy meghallgassák az embert. A jófajta falusi emberekkel, akik tudják, hogy miért hívnak vőfélyt, miért van ott a vőfély, és mi a vőfély dolga, nem szokott gond lenni. Ha a vőfély meghallgattatik, akkor az azt hiszem, mindkét fél kölcsönös megelégedésére szolgál.

A hétvégén különösen erős volt a szociális inklúzió. Miután befejezte dolgát, még fényes nappal megállt nálunk Bubeník Tibor és neje. Hajnalban pedig a nála tovább darvadozó Molnár Krisztián videós, és Srejner Attila vőfély kollégák tették tiszteletüket töretlenül nyomuló csapatunknál. Hazafelé most nem Galánta, hanem Dunaszerdahely felé mentem, de ott már letették a lantot botot a legények – egyesek még szállást is rendelnek, HVSZ! –, így már további szociális háló nélkül, de elégedetten autóztam hazafelé.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, és/vagy látogass el a vőfély.sk oldalamra is, ahol további érdekes infókat olvashatsz.