Egy lakadárénak nem kell fél egykor kezdődnie ahhoz, hogy az jó buli legyen. Nevek említése nélkül, vannak települések, amelyek szinte versengnek azért, hogy kinek kezdődik korábban a lagzija, ami persze nem garancia arra, hogy tovább is fog tartani. Nemrégiben egy olyan lakodalomban dolgozhattam – most fognak az ebéddel „bekezdő” kollégák leköpdösni –, ami hat, azaz 18 órakor kezdődött, mégis, mikor negyed öt tájban elmentem, még vastagon volt benne kraft. Talán épp azért.
Fél hat előtt értem Szentmihályfára, hol két hölgy álldogált a helyi templom előtt. Éppen odamentem volna hozzájuk, hogy csókolom, jó helye járok, amikor a semmiből ott termett Molnár Zoli videós, kameráját lóbálva. Akkor csak jó helyen vagyunk. Úton odafelé menet Patonyban láttam parkolni egy böszme nagy fekete limót – jelesül egy Lincolnt –, ez hozta meg az ifjú párt. Az esketést a májusban már látott, laza, „Maguknak van Facebook-profiljuk?” mondattal prédikációt kezdő, s ezzel mindenkit sokkoló helyi atya celebrálta. Eközben a Lincoln a násznépet szállító busz mellett parkolt. Hát, majdnem egyforma hosszúak voltak… A szertartást követően – szokatlan módon – a vőlegény is fotózott, igaz, ő egy kvadrokopterről. Ez a hobbija.
A gratulációkat követően én a násznéppel a tonkházai Trófea felé vettem az irányt, ahol a közelmúltban azért csináltunk már pár lagzit, köztük egy hely szempontjából fontos ifjú párét is. A mostani ifjú pár pedig Kálmán „Creative Memories” Roland társaságában, a nyoszolyólányokkal fényképezkedni indult. Az eredmények megtekinthetők a menyasszony FB oldalán, de csak, ha tudod, ki volt a menyasszony, link nincs.
Emiatt ők késte a helyszínről, addig nekem kellett szóval tartani a népet. Ebben némi pálinkával a hajnalig olajozottan működő pincércsapat is besegített, azt hiszem, két kört is sikerült kihordani, mire az ifjú pár megérkezett, s így bedolgozhattuk magunkat a Trófeába. Nomen est omen, a falakat trófeák díszítik, döntse el mindenki, hogy ez szimpatikus-e vagy sem. Aki itt tartja a lagziját, annak nyilván az, bár nehéz itt szarvak nélküli képet készíteni. A hely eltagadhatatlan pozitívuma, hogy itt biztosan tudod, mit eszel.
Az est folyamán Roli egy aznapi slide show-val is elkápráztatta a nagyérdeműt, amit egy tenyérnyi projektorról nyomatott.
A tömeg szórakoztatásáról a Spark együttes gondoskodott Csákányból: Köles József – szinti, Nyársik Tibor – ének, Lépes Gábor – gitár felállásban. Noha a szomszéd faluból – helyesen: a feleségem szomszéd falujából, de ennyi év után már én is magaménak érzem – vannak, eddig még nem sikerült összefutnunk, csak lakodalmas akciókon. A fiúk, amellett, hogy figyelnek a nép igényeire – tudom, hogy ez alap, de hány olyan zenekart ismerek, amelyik nem… –, még lelkesek is. Ifjonti hév:) És esetükben valszeg még gazdasági kényszer sincs, mint azon savanya zenekarok esetében, akik már abbahagynák, de nem lehet. (Meg persze vannak olyanok is, ahol csupa igazgató van, mások meg minisztereknek játszanak – ezek belterjes poénok, elnézést:) Az énekes, Tibko az eddig jól még csak Horváth Dezsi (meg persze Ürögi Éva) által művelt nép között éneklős verziót is nyomatja. Összességében a sparkos fiúk rám jó benyomást tették, és remélem, még találkozunk a csallóközi lakodalmas éjszakában.
Kicsit elmaradtam, mire hazaértem, a vőfély kollégák java már otthon volt, de jó akció volt.
További, ekkora nyilvánosság előtt már nem vállalható felvételek Vőfélystagramon.
---------------------------------------------
Ha te is szeretnél a Lakadáré című könyvünkből, akkor rendelj.
Tűzijáték a lagzidra, szalagavatóra, céges bulira, évzáróra. Gondolkoztál már rajta?
Szólj hozzá(m)!