A vőfély még 14 év után is enyhe belső feszültséggel indul el. Most interjúztam az Utazó Budapest Nagycirkusz állatidomárjával, Maximus Antonióval, aki oroszlánok szájába rakja a fejét. Megkérdeztem, szokott-e félni? Azt mondta, persze, szokott, mindenki szokott, aki nem, az hazudik. Mi sem vagyunk ezzel másképp. Van, hogy a szombat már az első beköszöntőnél meg van nyerve, van, hogy tovább kell küzdeni, van, hogy csak döntetlen lesz. DE!!! Ha Pered, akkor az már nagyon rossz nem lehet. Ha Lackó Centrum, akkor valószínűleg nem lesz rossz. Nem lett. Hajnal ötkor távozva a mátyusföldi nagyközség szívéből még vagy 30-40 vidám mulatérozót hagytam magam mögött, de indikátorként Kócit is megkérdezhetjük, hogy érzete magát:)
A kedves ifjú pár tavaly szeptemberben szeretett volna egybekelni, de akkor nem értem rá. Aztán az időpontot egy családi esemény miatt módosítani kellett, így lett belőle március 7., amikor is ráértem, így örömmel mondtam igent, folytatva a tavalyi, minden esetben masszív „peredjárást”.
Ebédszerű uzsonnával kezdtünk be, mint rendesen, ezt követte a kikérés és a búcsúztatás. Régi, de ma már sajnálatosan nem kultivált szokás szerint a vőlegényt a húga is elbúcsúztatta a család nevében. Az őszinte szavak könnyet csaltak a rokonok szemébe. Kár, hogy sokan nem merik ezt bevállalni, pedig hatásos.
Innen a nászmenettel, a hangosbemondóból szokás szerint szóló zenétől kísérve vonult át a peredi községházára. A szertartás után a lépcsőkön, majd a Lackó melletti téren fényképezkedtünk, a bevezető szertartást követően pedig kezdetét vette a buli.
Videózott Molnár Zoli és Orsi. Fotózott Imre, a vezetéknevét nem értettem, de azt mondta, ritkán fotóz lagzikat, valszeg ezért nem találkoztunk még. Zenélt az Atlantic, akikkel először tavaly Vágsellyén, egy királyfai lagziban nyílt szerencsém együttműködni. A zenekar gitárosa, Zoli, a tardoskeddi (és nem sókszelőcei!) Jimi Hendrix hangosít és „fényesít” is koncerteket, hatalmas fényparkot hoztak magukkal. Ez jó buliszempontból, nem olyan jó videósszempontból. Szintén zenész volt DJ Szabi, régi diszkós fajta. Ő még a lemezlovasok azon generációja (bár ez nem csak generációfüggő, hisz a korombeli DJ Szomi is tudja), amelyik a „gyerünk, kezeket a magasba” mondaton kívül mást is tud mondani a mikrofonba. A konyhán sürgött-forgott Jutka és a lányok, pincér volt (nem pincérkedett!!!, az más) Melinda és Libor. Ők úgy hozták a kötelezőt.
Follow László Kocur's board re-Pered on Pinterest.
A duplazenés lagzik nagy tanulsága, hogy a megrendelőnek mindig előre kell tisztázni, mikor ki mit csináljon.
A lakodalom nem ment meg menyasszonylopás nélkül, de az egész kulturált mederben zajlott, szóval nem volt probléma.
A násznép egy része nótázni kívánt, illetve nótákat hallgatni, ebben nem bizonyos, hogy az egyes táborok és a zeneiparosok között minden vonatkozásban sikerült megtalálni az összhangot, „tánc alá” viszont jól pörgött a dolog. Az Atlantic sok neomulatóst tolt, szerintem Jolly összes elhangzott, így az a fiatal barátunk, aki egy előző peredi lagziban is sok Jollyt rendelt a zenekartól, most biztos boldog volt.
Az ifjú pár útja a Mátyusföldről a Csallóközbe vezetnek. Azt hiszem, nem is mondhatunk mást, mint amit a mára klasszicizálódott Ganxsta Zoltán mond a Vato Locoban: hö, hadd legyenek boldogok.
---------------------------
Egy szép tűzijáték minden lagzit feldob.
Szólj hozzá(m)!