Nádszeg, a Kis-Duna és a Feketevíz ölelte, Szerdahelyhez közeli, de már a Galántai járásba tartozó község minden vőfély pályáján mérföldkő. Aki Nádszegre megy, felejtsen el mindent, amit máshol hallott a vőfélykedésről. Nádszegen nádszegiül kell vőfélykedni. Ha nem tudod azt, hogy Három fehér szőlőtőke, ne menj Nádszegre. Mert aki Nádszegre megy vőfélykedni, annak ezt tudni kell. Ha nem tudja, hajnalban megmondják, hogy jó vót, jó vót, de nem volt a Három fehér szőlőtőke… Talán csak Pered őrzi olyan szépen és tudatosan a maga lagzis hagyományait, mint Nádszeg. Sok év kihagyás után a hétvégén újra ide vitt a Kis-Duna vize.
Azért 108 ilyent legyártani...
A menyasszony, amikor megkeresett, azt írta, egy kedves, aranyos ifjú párnak kellene vőfély. Amikor mondtam, ráérek, mondta, hogy ők azok. Szeretem a kreatív megkereséseket:), bár értelemszerűen akkor is elmegyek, ha azt kérdezik: maga foglalkozik vőfínyessígeskedíssel? Ha viszont a kérdés olybá hangzik el, hogy maga szokott csinálni starejšít, akkor azért rezeg a léc.
Az első nádszegi lagzim nekem tulajdonképpen nem is Nádszegen volt, hanem Vezekényben, de nádszegi néppel. Ennek már jó 7-8 éve, az ifjú pár azóta is boldog házasságban él, és még a nádszegiek se felejtették el teljesen, most is volt vendég abból a partiból. Akkoriban ők készítettek fel a „Nádszegi vőfélykedés alapjai” című tantárgyból, amiért nem győzök elég hálás lenni nekik. Azóta már a falun kívül, több helyen is lagziztam nádszegiekkel, akik a szokásokat a helységnévtáblán túlra is magukkal viszik, így pl. a gútai, kiváló Leonor Szállóban is volt már nádszegi lagzim.
Más faluban ritkán kezdenek a harangszóhoz közeli időpontban, itt, vagy Pereden azonban ez nem ritkaság. Igyekeztem is a vendégek előtt érkezni, fél kettőkor már ott voltam, de már volt ott egy vendégpár (jó, mondjuk nyoszolyólány volt, tehát az nem teljesen ér). Arra gondoltam, tán ott aludtak a Kis-Duna vendéglőben, hogy elsők legyenek, de láttam a lagzis sofőrt, amint előttem fordul be velük a sarkon. Lóránt testvér tőlem 150 méterre, egy másik helyen dolgozott, ő már harangszóra ment. Itt ezen nem ütközik meg senki.
Vannak települések, ahol nem ragaszkodnak annyira a vőfélyhez, a nádszegi lagzi viszont elképzelhetetlen vőfély nélkül. A nádszegi lagzi kívánja a vőfélyt, a nép pedig meg tudja adni a tiszteletet a botnoknak, ha az méltónak találtatik rá (meg persze tudja a Három fehér szőlőtőkét). De ez nem jön magától, ezért meg kell dolgozni.
Nekem most könnyű dolgom volt. A Kis-Duna vendéglő egy nagyon jó hely, és a felújítás után nagyon szép is lett. A helyiek kávéház néven ismerik. András főpincér, akinek, ha az ember elfelejtené a nevét, a karjáról leolvashatja, mert oda van varrva, de hát ne felejtsük el a kollégák nevét, nagyon jól kézben tartotta a csapatot, a konyha is óramű pontossággal járt, pontosan tartották az időket, ami a munkánk egyik alapja.
Zenélt a Kajali Lagzis Négyes, vagy a rebranding után: Senzi Vili és csapata. A fiúkat már nagyon régtől ismerem, csak komoly füzetbúvárlattal tudnám megmondani, mikor volt az első közös akciónk, de nem tegnap előtt. A csapatról is többször írtunk már. Ami – a szintén a Lagzis Négyesben gyökeredző RH duóhoz hasonlóan – nagyon szimpatikussá teszi a produkciót, az az, hogy nem félnek odaszólni a szintetizátorhoz legközelebbi vendégnek, hogy mit játsszunk, és amit visszahörög, azt eljátsszák. Azonnal és kézből, anélkül, hogy 3 percig lapozgatnák a szövegkönyvet, ami amúgy nincs is, vagy nyomkodnák a szintit. Természetesen most is velük volt az elmaradhatatlan CD-s koffer, és a népek még a másik lagziból is átjöttek a szünetben CD-t venni. Ritkaság ez, no.
Videózott számos vidám történet tudója, az utánozhatatlan mozgású Molnár Zoli (és Orsi), akivel Óbars és egy félrecsúszott SMS óta nagyon szoros az együttműködésünk. A mozgalomban, még gyermekként megismert Szabó Csillával pedig ez volt tán már a harmadik közös akciónk, ami azt is jelzi, hogy már én sem leszek fiatalabb…
Van abban valami dévaj, amikor négykor Vili neked játssza, hogy „Te vőfély indulj hát, kérjed ki a lányt”, te pedig a két örömanyával egyidejűleg táncolsz, a már lebotolt Lóri meg az ajtóból hallgatja. Persze, ebből rendszert nem fogunk csinálni…
Ez már a reggeli csavargás...
Mivel a környéken több baráti klán is dolgozott, a hazaút némileg görbe volt. Ahogy a Király is énekelte: Hány éve így van ez, már nem változom.
Szólj hozzá(m)!