Aki egy sóhajtásnyinál hosszabb ideje dolgozik a lakodalomiparban – és itt most elsősorban a tűzvonalban dolgozókra, vőfélyekre, fotósokra, videósokra, zenészekre gondolok, bár nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a dekoratőrökkel, fodrászokkal, szakácsokkal, galambröptetőkkel, és egyéb lényeges részterületek szorgos dolgozóival is megesik az ilyen – azzal már biztosan előfordult: úgy invitálták meg egy lagziba (a kaptafánál maradva), hogy gyere el a feleségeddel, barátnőddel, élettársaddal..., ja, és jó lenne, ha vőfélykednél is egy kicsit (a cselekvés a megfelelő szakmával behelyettesíthető). Elmondom, miért ez a lehető legrosszabb választás.
Bár a Vőfélyblog rendszeres olvasói valószínűleg már tudják a választ, nekik nem kell tovább olvasni. Vőfélykedni – zenélni, fotózni, videózni – csak szívvel-lélekkel, teljes odaadással, 100%-os odafordulással lehet. Nem lehet kicsit vőfélykedni. Vőfélykedni csak nagyon lehet. Ez, hangozzék bár patetikusan, így van. Ezt nagyon komolyan gondoljuk, és vitát sem vagyunk hajlandók kezdeményezni róla. Mert aki ezt másképp látja, az nyugodtan helyezze tetszőleges testüregébe – hölgyolvasók miatt nem konkretizáljuk – a vőfélypálcát, ez a szakma nem neki való.
Az nem lehet, hogy elviszem a barátnőm, menyasszonyom, feleségem, gyerekem, afgán agaram – kinek mije van – az esküvőbe, és mellette még teljes értékű munkát végzek. Eleve a személyzeti asztalhoz kellene ültetni az asszonyt, amit valószínűleg nem élvezne. Bár a tíz év is sok, némelyik kollégával hosszabb közös múltam van, mint vele, tényleg a másik szeme villanásából tudunk olvasni. Magyarázni kellene a félmondatokat, hogy azok miért úgy hangzanak el, hogy ne legyenek félreérthetőek, illetve, hogy egyáltalán értelmezhetőek legyenek. A személyzeti asztalnál, ha szünet van, arról beszélünk, ki milyen kamerát, gépet, darut, objektívet, botot, szintit, hangfalat stb. vett magának, ill. az asztalnál ott ülőkkel vagy nem ülőkkel mi történt stb. Ezek egy nem szakmabeli számára érdektelen, egyben értéktelen információk. Szal’ ilyen esetben tönkre van téve a csatolt rész estéje. És aki azt mondja: de hát foglalkozhatsz vele, amikor nem szövegelsz a placcon, az mit sem tud a munkánkról. A vőfély a terembe/lagzis házba való belépéstől a lebotolásig minden percben vőfélykedik. Olyan nincs, hogy amikor nem vőfélykedsz. Vagy képzeljük el, hogy egy fotós lemarad a csokordobásról, mert épp a párját pátyolgatja. Vagy egy videós nem tudja felvenni, hogy a násznagyné három pincérinassal üzekedik a főasztalon. Mindezt azért, mert valaki arra kérte, hozza el a párját is, és csak kicsit dolgozzon.
Vagy olyan is van, hogy a féligvendég féligszolgáltatót beültetik a násznép közé. Ha ez vőféllyel történik meg, az tragédia, nem tudja tartani a kapcsolatot a személyzet többi tagjával. Ha ez a személyzet egyéb tagjaival történik meg, ők maradnak le a személyzeti asztalnál elhangzó fontos szervezési információkról. Az információhiány zavart okozhat a további sikeres együttműködésben, vagy, ha jó fej a vőfély, akkor odamegy, és elmondja még egyszer, de akkor ő van feleslegesen túráztatva.
Aki ilyenformán, féloldalasan hív meg valakit a lagzijába, azt nyilván gazdasági szempontok vezérlik. Ahogy már korábban sokszor írtuk, a lagzi egy drága dolog. Annak, hogyan lehet a pénzt megfogni a lagziban, korábban egy zajos sikerű, máig nagyon olvasott sorozatot szenteltünk, ez a Hogyan csináljunk olcsó lagzit? című. Szal’ inkább az ott leírtakat próbáljuk meg értelmezni és a saját helyzetünkre alkalmazni (mindkét cselekvés nagyon fontos, ott ugyanis nem univerzális tanácsok vannak leírva). Ha ugyanis valakit azzal hívunk meg a lagzinkba, hogy legyen vendég, de egy kicsit szolgáltasson is, azzal egyrészt kapunk egy frusztrált szolgáltatót, aki vagy szolgáltató lesz, és akkor nem tud a párjával foglalkozni; vagy férj, feleség, menyasszony, vőlegény, barát, barátnő, tánc- és egyéb partner lesz, annak meg a szolgáltatói tevékenység, s általa az egész lagzi látja kárát, amit zenész vagy vőfély esetében azonnal, fotós-videós esetében később észlelsz. Ugyanehhez egy frusztrált partner, és annak minden reakciója garantált. A lagziban a különleges pozíciót elfoglaló ifjú páron kívül kétféle embercsoport van: vendég és szolgáltató. Az átjárás az üzemmenetet veszélyeztető kompromisszumokkal jár, ezért egyszerűbb azt mondani: átjárás nincs.
(A posztot random ültetőkártyákkal illusztráltuk az elmúlt évekből, melyeknek a tematikához nincs köze.)
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
Szólj hozzá(m)!