Vőfélyblog

Nádszegen élj úgy, mint a nádszegiek, tudjuk és valljuk ezt rég. De mi van, ha a nádszegiek nem is nádszegiek? Na, ilyen még nem volt. De mindig akad új a Nap alatt, bár a Biblia szerint nem, de tudjuk, hogy az ott leírtakat a maguk teológiai jelképrendszerén át kell értelmezni, nem pedig egy az egyben a lakodalomiparra vonatkoztatva.

Júniusban újfent elvetődtem a kőkemény bulik mátyusföldi fővárosába (persze, a mácsédiek ezt vitat/hat/ják:). A nép kettőkor érkezett. Busszal. Merthogy nem nádszegiek voltak. Hoppá!

Azt, hogy Kis-Duna vendéglő, csak a nem nádszegiek mondják. A nádszegiek, meg a helyi jártassági vizsgával rendelkezők azt mondják: a kávéház. Az épület a közelmúltban felújításon esett át, így becses a belbecs és a külcsín egyaránt. Valószínűleg ez, és a dunaszerdahelyinél kedvezőbb ár sarkallhatott egy egyébként a csallóközi járási városban élő, és annak környékéről származó rokonsággal bíró ifjú párt, hogy ide szervezze a lagziját. Azaz – az úgy felelnek, hogy nem felelnek klasszikusát parafrazálva – úgy volt nádszegi a lagzi, hogy csak pár nádszegi rokon volt a nádszegi. Ez amúgy nem példátlan, bár tájainkon ritka jelenség. A lagziját mindenki igyekszik otthon, vagy legalábbis az otthonhoz képest pár kilométeres vonzáskörzetben tartani. Vagy aztán vannak súlyponti lagzis helyszínek, és az egész régió oda konvergál. Ezt főleg Párkány környékén tapasztaltam, ahol egyértelműen Esztergom a súlyponti hely. Mert sok falusi kultúrházban nincs konyha, főleg a kisebb településeken, de amúgy meg meglepődnétek, hogy némelyik nagyobbon sem. Ha ilyen szempontból lapozzátok végig az elmúlt időszak lagzileírásait, ezt a tézisem igazolva látjátok.

A Kis-Duna „kávéház vendéglőben:)” egyébként a szokás szerint volt minden rendben. A konyha pontos volt, a pincérek meg gyorsak, mi kell még.

Az én mérkőzésemet nehezíthette volna, hogy a magyar-izlandi meccs is erre a hétvégére esett, de a vendégek, mivel nem helybeliek voltak, valszeg nem tudták, hogy a szomszéd helyiségben két tévé is van, így a foci nem verte szét a lagzit. Az eredményt bemondtam, amúgy meg csak telefonokon követték. Volt már lagzim hoki-vb, El Classico, olimpiák, vízilabda-Eb, és minden egyéb, magyar érdekeltségű sportesemény idején, azt kell mondjam, vegyes eredménnyel, volt, ahol a férfiak testületileg átvonultak a szemközti kocsmába, magamra hagyva a 15 százalék nem focikedvelő férfival, és a hölgyekkel. Olyan is volt, hogy a terembe betettek egy tévét. Ez aztán 90 percre hazavágott minden egyéb aktivitást. Itt és most viszont sikerült jól kezelni a dolgot.

A lagziban két olyan kollégával szolgáltam együtt, akikkel korábban nem dolgoztam. Ez ugye azt is jelenti, hogy ők se dolgoztak velem, pedig ide valósiak. Lám, ilyen is van még 15 év után is, ez is jelzi, hogy nagy és differenciált piac ez.

A szinti mögött Szamaránszky „Szami” Gyula állt. Fő profilját a mulatságok és születésnapok jelentik lagzikat ritkábban visz. Vele a motorsport szerelmesei is találkozhatnak, amikor nem billentyűzik, a SlovakiaRingen ténykedik. Repertoárjában a klasszikusok és a neomulatósok egyaránt szerepeltek.

A lagzi elég sűrű és tartalmas volt, nem tudnék egy percet se mondani, amikor unatkoztam volna. Viszonylag szervezetten ért végett. Valószínűleg az egy órától úton levő vendégek eltikkadtak a nagy hőségben. Fél ötkor már én is otthon voltam, némi lagzis hajnali kitérő után.