Fent kell-e lenni minden közösségimédia-felületen? Kell-e fizetett hirdetéseket futtatni? Kell-e esküvői kiállításokra járni? Ha röviden akarunk válaszolni, akkor nem, talán, nem, és nem kell tovább olvasnod.
Tudjuk le a közhelyeket az elején:
- ha te szolgáltató vagy, nem igaz az, hogy a jó bornak nem kell cégér;
- ha te megrendelő vagy, ma már egyre nagyobb a zaj, mindenki az online figyelmedért küzd, amit a saját, jól felfogott érdekedben nem adsz olcsón;
- ha te szolgáltató vagy megrendelő vagy, a kvázi alanyi jogon járó internet sokkal demokratikusabb viszonyokat teremtett az offline világhoz képest, lehetőséget biztosítva a látszólag ingyenes önprezentációra, és az ebből való válogatásra.
Ez az írás most nem fog mélyre ásni az esküvőmarketingben. Ha erre vágysz, vásárold meg Barna László jeles ceremóniamester kolléga A Sikeres Esküvőmarketing Szisztéma című, 2015 óta elérhető könyvét. Ebben az efemer bejegyzésben csak egy bizonyos vetületre szeretnénk rávilágítani. Az alábbiak leginkább a vőfélyekre igazak, a többi szolgáltatóra megváltoztatva a megváltoztatandókat. Tudom, hogy a zenészek normál esetben csütörtöktől vasárnapig játszanak szezonban, de délre, kikérés alá játszani csak Nagymácsédra kell menni, a kisebb akciók csak este kezdődnek, úgy olvassuk, hogy ebbe nem akadunk bele.
Egy évben minden esküvői szolgáltatónak jut 52 hét. Ebből levonjuk a karácsonyt, a húsvétot és a halottak napjás hétvégét, amikor csak azok házasodnak, akik nagyon rá vannak szorulva. Marad 49. Nekem fontos a te családod, azért megyek el az esküvődbe, de fontos a sajátom is, ezért a gyermekeim, a feleségem, és a saját születésnapomat is kivonom a rendszerből. Maradt 44 potenciálisan dolgozható szombat, úgy, hogy még telelni-nyaralni nem voltál, úgyhogy reálisan ez inkább csak 40. A pénteki, kispénteki lagzikról már korábban írtam, azok is vannak, fontos és integráns részei a rendszernek, de a Statisztikai Hivatal legutóbb közzétett adatai szerint a szombat mindent visz, és alkalmanként előfordul egy-egy duplacsövő hétvége, van, akinek a mesterhármas is befigyel, de ez inkább kuriózum, mint hosszútávú valóság.
Tudjuk, hogy az ÖSSZES lagzit Chuck Norris dolgozza, a többiek a maradékból gazdálkodnak. Legénykoromban, pályakezdőként én is az egész piacot akartam (volna), ha te is most kezded, és nem 52 hétvégében gondolkozol, akkor nem vagy elég harapós. Jelen élethelyzetembe – normál, tehát nem a covidiánus helyzetbe – évi 20-25 lagzi fér bele. Mert az 52 hétvégéből kell másra is.
Legutóbb megnéztem, mennyi lagzi van abban az öt járásban, ahol a legtöbbet dolgozom. Ide kattintva te is megnézheted. Nem kell bajlódnod az összeadással, megteszem helyetted, az ötéves átlagot nézve a fő vadászterületemen évente 2557 lagzi volt, természetesen ebben a szlovákok is benne vannak, bár a Dunaszerdahelyi járásban ilyenből azért nincsen túl sok... Ha évi 25 lagzit szeretnék vinni, az ennek a mennyiségnek az 1 azaz egy százaléka. És akkor még nem számoltam a távolabbi régiókat, Magyarországot, ahol 2020-ban 67 301 esküvő volt, és tágabb értelemben a teljes magyar nyelvterületet. Ha valaki birtokolja egy piac egy százalékát, azzal nem fog a Forbes-ba bekerülni, pedig az elégedettséghez esetemben ennyi is elegendő. Aki pedig egy tetszőleges piac 1%-át nem tudja megszerezni, az, ahogy drága jó mesterem, Fried István mondta: menjen el cipőfelsőrész-készítőnek.
Számold ki, hogy te mekkora szeletet vinnél a tortából, és megkapod a saját válaszod.
Szólj hozzá(m)!