Van egy lényeges policym. Ill. nem (csak) az enyém. Biztos vagyok benne, hogy a lakodalmas szakma művelőinek tisztességesebb része így gondolja. Van az az egy délután, az a tizenpár óra. Az ifjú pár életének lexebb napja. Külső körülményektől függetlenül törekednünk kell arra, hogy minden klappoljon. De amikor szarrá ázok, mire a kaputól a kocsimig érek, akkor minden kognitív tudatosságom szem előtt kell tartani, hogy tényleg így tudjam gondolni. Negyedre szakadó esőben indultunk el szombaton.
Gútán még szitált az eső, Ifjúságfalván már csak szemerkélt. Mire Negyedre értem, elállt. Kegyelmi állapot. Helyzetemet megkönnyítette, hogy nem volt fotós és videós, ill. ez utóbbi csak a családból, így mellőzhettem a szakmai kommunikációt, senkivel sem kellett egyeztetnem, ha valamit akartam.
A kikérés a háznál volt, innen mentünk a negyedi római katolikus templomba. A nászkocsi egy ilyen Wartburg volt, a vőlegény F., ikertestvérével J.-vel vett egyet, és egy évtized munkájával kipofozták. A nászmenetben közvetlenül mögöttük haladtam, nemcsak szép, hanem szaga is volt rendes, de hát a szépségért szagolni kell.
(Mondjuk, az se jó, amikor a lagzis autó valami nagyon extra. A 2010-es parlamenti választások szombatján a kiváló Remix együttessel, Kósa Lőrinc és Kiss Gábor Gibbó társaságában, a somorjai Zitnyben toltunk egy lagzit, amely már azóta fialt egy újabb lakodalmat... A nászkocsi ott egy kb. 6 méteres Cadillac kabrió volt. Autóbuzi ismerőseim bocsássák meg nekem, de a konkrét típusra nem emléxem, csak hogy hatalmas volt, és acélszürke. Hát, ott bizony a férfinép eléggé rámozdult.)
A negyedi templomban – már a szezon vége felé járunk, így bátran kijelenthetjük – a szezon legfurcsább prédikációját hallhattuk, mely a melegházasságokat is érintette. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez nászmisére való, de én nem vagyok pap.
Negyedről a sellyei Lucas étterembe hajóztunk. A Lucas – korábban sok jó lagzit toltunk ott – átköltözött a régi Hydrostav épületbe tavaly decemberben, ne keresd a régi helyén. Mondjuk, itt most egy lakótelep szélére került. A szemben levő tömbház lakói valószínűleg örülhetnek a rendszeres zenei produkciónak hétvégente. A régi helyen sosem volt gond a konyhával, az újon sem, a két pincér csajjal is nagyon jó volt az összmunka. Kellett is, mert négy tálalás is volt.
Ahogy mondtam volt, fotvid nem volt – láthatóan nem gazdasági okokból mellőzték –, a zenét Tóth Zoltán biztosította. Fiatal srác egy szintivel, aki nemrég kezdte a pályát. Amikor a vőlegény ezt a megbeszélésen elmondta, ismeretlenül nem voltam meggyőződve róla, hogy ez a döntés a leghelyesebb. A srác a terepen eloszlatta kétségeimet. Nagyon változatos, színes repertoárja volt – lehet, hogy azért tűnt így, mert most hallottam először. Sok olyan, régi Dolly Roll-, Hungária- meg ilyesmi számot játszott, amit másoktól ritkán vagy nem hallok. A playlistet szintén sok, nem fővonalbeli nótával és népdallal is színesítette. És persze, a szünetben volt Gangnam Style is. Többször is...
A násznépről annyit, hogy voltak olyan körök, amikor a 65 emberből 10 volt az asztaloknál, a többi a táncparketten nyomult. Szal lennék velük minden szombaton.
Elméletileg ezzel a lagzival zártam volna. De aztán az egyik, hozzám hasonló hajzatú zenész kolléga novemberre szerzett még egy lagzit. Így még nem tesszük le a botot. (Soha:)
Szólj hozzá(m)!