A Vőfélyblog sosem állította, hogy a teljesség birtokosa, a nézőpont szubjektivitására már a korai posztokban felhívtuk a figyelmet. Nem állítjuk, hogy kizárólagos módon a – (z) egyébként az olvasottsági statisztika szerint sikeres – sorozatunkban lefektetetteknek megfelelően lehet takarékoskodni egy lakodalom költségvetésén, csupán azt mondjuk, így IS lehet.
Nem kell valamennyi tanácsot megfogadnod, sőt, egyiket sem muszáj. Az itt leírtakat kezeld racionális távolságtartással, és próbáld a saját helyzetedre alkalmazni. Tudod: minden lagzi más. Ha hasznodra voltam, és segítettem a Hogyan csináljunk olcsó lagzit? című sorozatba beválogatott tanácsaimmal, hívj meg egy sörre. Ha úgy gondolod, hogy ami itt elhangzott, az baromság, írj kommentet, küldj mailt. Akárhogy is van, ahogy a nagyszerű – lakodalmakat (még) nem vállaló – Quimby együttes énekli: „eddig bírta ez a kis dal”. A nagyobb élményszerűség végett hallgassuk is meg ezt az opust. Aztán megmondom a trút.
Szóval: ha a fentebb felsoroltakat megfogadod, tudatosítod a takarékossági tippekben foglaltak kockázatát, tudsz olcsóbb, lagzinak látszó eseményt szervezni. DE!!! A szimbolikus rend miatt – a Csallóközben és a Mátyusföldön –, ha nem hívsz legalább 60-80 (Nagymácsédon 200) embert, nincs rendes fotós, igazi videós, botos vőfély, csokornyakkendős-mellényes pincér, nem járnak bokáig a tortában az asztalon táncoláskor, nem roskadozik a templom a virágdíszektől, nem küldesz kocsit a vendégekért, akkor a nép úgyis fogja húzni a száját.
Spórolós lagzit csinálni olyan, mint Dacia Dustert venni: az autós rovatot szerkesztő kolléga is megmondta, jó kocsi az, csak a népek – mindig lesajnáló mosoly kíséretében – hozzá fogják tenni, ja persze, jó, csak hát Dacia. Ha ezzel együtt tudsz élni, akkor csináld így. Ha nem, kezdj el takarékoskodni.
Huhh, a kelleténél később sikerült lezárnunk ezt a sorozatot, igyunk gyorsan valamit:)
Szólj hozzá(m)!