Prológus
Párkány fontos állomása pályafutásomnak. Még eléggé botnokságom hajnalán, 2003-ban csináltam ott az első lagzimat, egy, a civil pályám alakulására nagy hatással levő kedves barátom, azóta háromgyermekes családapa akasztotta szegre legénységét. Azóta átlag évente visszatérek ide, általában a kultúrba, de voltam már a Bowlingban is. A Hotel Thermálban is megfordultam már sokszor. A nagymegyeriben. A párkányiban viszont most először. Mivel a mannschaft többi része ismert volt, a köteles, kiküszöbölhetetlen izguláson túl sok félnivalóm nem volt, leszámítva, hogy Mocson meg kellett állnom a mosóban, mert pénteken fa alá parkoltam, és a #$§@¿‽∗ madarak úgy végigszarták szegény autómat, hogy azzal nem lehetett volna lagziba menni…
Ha jobban meggondolom, Köbölkúton az elmúlt 36 évben eddig kétszer utaztam át, amúgy nem jártam a községben, ami pedig nincs messze szép szülőfalumtól, Bátorkeszitől. Most ott kezdtünk három órakor. Korábban indultam – a kocsimosás időzíthetetlensége miatt –, Dobos Barbara/Bacu – akivel idén most toltam negyedszer, a szemem előtt érik lagzis fotóssá, az első közös lagzinkban tavaly még botor módon rövid ruhát vett fel, amiért Lőrinc barát annyit zrikálta, hogy már-már megsajnáltam, nőként nem egyszerű ebben a fallokrata brancsban –, és Molnár Zoli (Orsival), akivel idén sajnos, csak most voltam először, utolszor tavaly nyáron dolgoztunk együtt, pedig nagyon bírom a fejét, már feszülten várakoztak a lakásban.
Általánosságban elmondható, hogy amikor a botos ember megérkezik a tetthelyre, általában mindig van egy kis "mi lesz/hogy lesz" feszkó a résztvevők részéről, ami a stressz miatt érthető is. Ezt kell minél hamarabb oldani. Ahogy drága barátom, Zalka Lóránt jeles bősi vőfély mondta volt, az embereknek furcsa, hogy van itt egy pali, aki tényleg ért hozzá. Így aztán Zolival és Bacuval gyorsan megegyeztünk, hogyan lesz, a többieket pedig igyekeztünk biztosítani arról, tudjuk, mit csinálunk.
Lassan már a szezon vége felé járunk, így mondhatunk ilyen fajta értékítéleteket, hogy idei mércével mérve az év egyik legbensőségesebb búcsútatását láthattuk. Innen gyalog indultunk a templomba.
Azt hiszem, nem csak engem, hanem a staff többi tagját, illetve az ifjú párt, a násznagyokat, és az egész násznépet meglep(het)te, hogy a pap bácsi a mise elején aláíratta az illetékesekkel a házassági jegyzőkönyvet. Hát mi van, ha nemet mondanak? Persze nem mondtak, de akkor is…
Már többször írtunk arról korábban, nem jó az, ha a botnok a násznéppel érkezik a lagzis helyszínre, úgy, hogy a násznép leheletét a tarkóján érzi, ilyenkor ugyanis csekély esély van leegyezni a dolgokat a helyszínen, a mindenkivel folytatott folyamatos egyeztetés pedig talán fontosabb szegmense munkánknak, mint a csengő-bongó rímek. Nekem most szerencsére sikerült vagy 15 perc előnyre szert tennem, így a pincér csajokkal, 2xMarikával , Timivel és Moncsival, valamint Zoltán főszakáccsal sikerült mindent megbeszélnem. Együttműködésünk hajnalig zökkenőmentes volt. Mindig időben és korrekt módon tájékoztattak, ugyanakkor rugalmasak is voltak. Minden hétre ilyet.
A zenét a Gajmó Band szolgáltatta. A csapatból ketten, Sanyi (Gajmó) és Gabi már az elődzenekarnak, az Acoustic együttesnek is tagja volt, akikkel már az ősködben, 2005. október 1-jén Léván, a Hotel Atomban volt szerencsém együtt lagzizni (Bertók Matyi videózott, ez volt az első lagzim, amit személyesen vele, nem valamelyik emberével abszolváltam). Azóta nem hallottam a fiúkról. A mai világban, sajnos, ritkaság, de ez a zenekar tényleg zenélt, minimális midit használva. A felállás: Kosti – gitár, Józsi – basszus, Gajmó – dob, Gabi – szinti. Gajmóék nagyon hamar ráéreztek, mit fogyaszt a közönség, és igyekezetek főleg azon a téren domborítani. Felállásukból következően a rockosabb számok megszólaltatása sem okozott nekik gondot.
Hazafelé hajózva pedig két fontos iparági információt is megtudtam, az egyik leírhatatlan:)
Bár a lagzi óta még csak sóhajtásnyi idő telt el, Bacu fotóit már rommá osztották a fiatalok a közösségi halón. Hát, mit mondhatnánk nekik? Csak amit Ganxsta Zolee: Hö, hadd legyenek boldogok!
Vőfély.sk. Láttad már?
Szólj hozzá(m)!