Nemrégiben egy lagziból autóztam haza vidáman hajnaltájt, amikor az út szélén a már derengő napfényben piros, világító végű fallosszal hadonászó alakra lettem figyelmes. Na, hát, ez meg mit akarhat? Azt tudtam, hogy megfújni nem fogom, mert amennyi alkoholt fogyasztok a lagzikban, abból nem fog az államháztartás meggazdagodni.
Illusztrációs felvétel
– Dobré ráno, pán vodič. Odkiaľ, odkiaľ?
Mondom neki, lagziból, pán policajt.
– Pili ste, pán vodič?
– Ugyammá, hovagondol…
– Ste ochotný podrobiť sa dychovej skúške?
Hát ezen ne múljon a boldogsága, meg amúgy is drága ezt elutasítani.
Az alkoholszondás vizsgálat megtörtént, nullás eredménnyel, már köszöntem is volna elfele, kifejezve, mennyire örültem a találkozásnak, amikor a rendőr aszongya: otvorte batožinový priestor. Hm, hát elég leélt fejem volt már a hajnali órán, de hát mégis mit gondolt, hogy megfojtottam egy nyoszolyólányt, és most a kofferben viszem a tetemet? Vagy a minden vőfély iszik analógiájára minden ceremóniamester drogos, és szállítom az anyagot?
Felpattintottam a csomagtartót, a közeg bevilágított, összeráncolta a szemöldökét, és azt mondta: toto je čo? A múltkori vágsellyi tűzijáték után a kocsiban maradt három elektromos gyutacs, amit tartaléknak vittem, arra az esetre, ha. Hm, terrorfenyegetett korunkban hajnalban egy faszinál három gyutacs is van, ráadásul abból kettő ötméteres dróttal… Ráadásul ott egy bot is, piros-fehér-zöld szalagokkal!!!
Szerencsére az ötvenes vetőcsövek is a kocsiban maradtak, mert azokat már nem tudtam egyszerre kirakni aznap este, aztán meg bent felejtődtek, így meg tudtam győzni a hatóságot, hogy pirotechnikus vagyok, nem terrorista, de az elején azért megizzadtam. Szal a werkzeugot mindig érdemes kirakni a kocsiból.
Szólj hozzá(m)!