Vőfélyblog

Hogy vőfélyként szolgáljak, ez itt ma a tisztem – kezdi egy archaikus beköszöntő, mely részeiben vagy egészében ma is él. A tegnap leírtakat leszámítva a vőfélyélet többségében vidám, örömteli dolog. Látod az örömszülők boldog arcát, akik munkájuk gyümölcsét látják beérni, látsz két ragyogó embert…, nehéz erről patetikus póz, vagy közhelyek nélkül beszélni. Szép ez, no. Szép tizedszer, huszadszor, kétszáztizennegyedszer is.

Mindig örömmel tölt el:

- amikor egy ifjú pár nem azért választ engem, mert én értem rá, hanem engem akartak.

- amikor felkészült, fejben rendben levő, tudatos embereket nyílik alkalmam megismerni, akik felelősségteljesen közelítenek saját esküvőjükhöz.
- amikor a telefonba azzal kezdik, ebben és ebben a lagziban láttunk, és jó volt. Akkor az tényleg jó volt.
- amikor egy ifjú pár azt mondja, hogy rendszeres olvasói vagyunk a blogodnak.
- amikor az ifjú pár már úgy érkezik a megbeszélésre, hogy olvasta a Lakadárét.
- amikor szombat délelőtt megyek a virágboltba.
- amikor szombat délelőtt megyek a virágboltba, és közben felhívom a komákat.
- amikor szombat délelőtt megyek a virágboltba, köszönök, és ezen kívül nem kell mást mondani, mert mindenki tudja, mit szeretnék.
- amikor egy családba visszahívnak.
- amikor egy családba többedszer is visszahívnak, és biztosítanak róla, hogy az utolsó szabadon maradt gyerekhez is engem fognak hívni.
- amikor régi, jól ismert, veterán kollégákkal dolgozhatok, akiknek már a nézéséből tudom, mi lesz a következő húzásuk.
- amikor új kollégákkal ismerkedhetek meg.
- amikor az ifjú pár hajnalban a megelégedettségéről biztosít.
- amikor valami újat látok a kollégáktól.
- amikor kilépek a konyhából, talpig tálban, csak összenézünk a zenekarvezetővel, megáll a zene, a népek felkapják a fejüket, hogy wtf, és akkor halljunk szót, uraim! Kegyelmi pillanat.
- amikor hazafelé menet van kinél megállni.
- amikor hazafelé menet együtt énekelhetek a kocsiban Till Lindemannal.
- amikor elégedett vagyok a saját teljesítményemmel.

Na, hát ilyen vidám szakma ez!!!

Ezzel befejeztük „az év izéi” sorozatunkat, köszönjük, hogy velem tartottatok.

Lakadárét karácsonyig már csak személyes átvétellel tudsz szerezni, nem postázunk, mert nem ér oda.

Tűzijáték lagzikra, céges rendezvényekre, falunapokra, bárhova.

A jövő héten nem lesz blog, csak egy karácsonyi poszt, mindenki karácsonyozzon, én is azt fogom tenni, így a kommentelési lehetőséget ideiglenesen lezárom.

December 31-én pedig összefoglalót adunk a blog újabb évéről. A tavalyi összefoglalót itt olvashatod el.