Vőfélyblog

Ugyebár a visegrádi négyek egy bevett közéleti szókapcsolat. Négy emberrel viszont nem mentem volna Visegrádra. Minek? Hatvannal viszont már érdemes. Így tettem most hétvégén is.

Ez az ifjú pár viszonylag korán foglalt, hisz meg tudták szerezni ezt a májusi időpontot, és amikor tavaly nyáron a kiváló érsekújvári Berekben dajdajoztam a Ritmo  zenekarral egy kis lélekszámú magyar-angol esküvőben, amely valójában német volt, de úgy nem beszélek jól, akkor már beszéltünk róla, hogy lesz ez az akció. 

Ami szokatlan volt, hogy az ifjú párral nem találkoztam személyesen előtte, mivel nem ebben az országban élnek, így minden a virtuális térben bonyolódott. Ez talán a második vagy a harmadik eset az elmúlt 14 évben, hogy ilyen történt. Általában, ha egy mód van rá, azon dolgozom, hogy össze tudjuk hozni a találkozót. Most nem tudtuk. A távoli ifjú párok esetében ennyi belefér.

Délután, mikor úton voltam a párkányi tetthelyre, Flóris jött nekem szembe, úgy Búcs magasságában. Dunaszerdahelyre tartott. Én meg az El Camino étterembe, ahol az egésszel fogadással kezdtük, amelyen egy régi, és rég nem látott kolléganőt is felfedeztem, ezúttal nem a lagzis szférából, hanem a polgári foglalkozásomból, így nagy volt az öröm. Gyalog mentünk a szomszéd utcában levő református gyülekezeti házba, ahol a szertartás volt, majd Zsok Gyuri fotóssal a násznépet hátrahagyva, a közlekedési szabályok liberális értelmezésével törtünk előre a történelmi vár felé, hogy még a násznép előtt érkezzünk. Az első ember, akit megláttam, a teraszon könyöklő Piller Krisztián, a Ritmo billentyűse volt, ő mutatta az irányt.

A visegrádi Nagyvillám éttermet önmagában a kilátásért megéri felkeresni. A pincér csapat – mint a jobb magyar lagzis helyeken – nagyon erős. Értik és teszik a dolgukat, az időpontokat pedig percre tartották. Amikor este 10 előtt 10 perccel elkezdtem egy 5 perces játékot, megkérdezték, hogy ennek mikor lesz vége, merhogy’ a torták…, szóval tényleg kalap le.

Mielőtt a násznép megérkezett volna, Leczkési Péterrel még előadtuk a Beatricétől a Nagyvárosi farkast, én énekeltem, a pincérek arcát nézve mérsékelt sikerrel. Mentségemre szolgáljon, hogy a násznép előtt nem próbálkoztam ilyesmivel.

Wad panoráma, kéjes élvezet, ahogy Dezsi írta

Aztán megérkezett a videós, Zoli Budapestről, a vezetéknevét nem értettem (UPDATE Tirol Zoltán, a pillanataink.hu frontmanja), de rendes gyerek volt, nyomában meg a násznép. Rövid parkolás után bekezdtünk. Fotók, stb., majd nagyon pontos vacsora. A pontosságot pedig nagyra tudjuk értékelni.

A Ritmo tavaly énekesnőt váltott, az anyai örömök elé néző Hernády Heiwa Katalint Gyurász Ildikó váltotta, ezzel a felállással, és idén a Ritmóval most voltam először. A zenekar mellett egy DJ is szolgáltatott zenét, ami most jó kombónak bizonyult. Nem mindig az.

Túléltünk egy szerencsére rövid, és kulturált, észrevétlen menyasszonylopást is.

Ez most ilyen könnyed lagzi volt, laza ifjú párral, csendes, odafigyelő násznéppel, nagyon jó csapattal. Igazi jutalomjáték a hegy tetején levő ékszerdobozban. 

(A felső képet hajnalban egy józan vendég készítette telefonnal, az alsó két, sokkal művészibb felvétel értelemszerűen Zsok Gyuritól származik.)

=============================================================

Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.

Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar. 

A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy. A következő könyvbemutatóra június 18-án, Párkányban kerül sor.