A címmé emelt mondat a múlt heti lakadáré legnagyobb tanulsága. Szóval, kedves vőfély kollégák, ha nem akartok csak a verselésnél leragadni, hanem valóban komplex segítséget akartok nyújtani az ifjú párnak, legyetek mindenre felkészülve. A minap az egyházgellei templom felé közlekedtem. Valacsay Dani videós kolléga – akivel már sok huncutságot megértem a szombat éjszakában az elmúlt években – türkiz inge messziről világított a szikrázó napsütésben. Gondoltam, ledudálom, ahogy ezt Gibbóval is tettem Csallóközcsütörtökben, de ahogy közelebb értem, láttam, a fél násznép már ott van a plébánia árnyat adó fái alatt. WTF? Azt mondták, a nép négyre érkezik, én megyek 15.40-re, hogy jó fej legyek, és itt van már mindenki. Hát mi van itt? És miért ilyen idegesek? Azért, mert nem jött a busz, ami a násznépet transzportálta volna. Elegendő ok ez az idegességre? Én azt hiszem… Pár óra alatt megszervezni 80 ember mozgatását nem egyszerű, főleg, ha fejben nem ott vagy, hanem életed legjelentősebb lépésére készülsz. Az ifjú pár próbálta mondani mindenkinek, hogy jöjjenek autóval, de még így is voltak levegőben lógó emberek. Busz meg nem. Telefon elő, előbb két „nagybuszos” cégnél tettünk próbát, sikertelenül. Aztán felhívtuk a Partybus DS-t, amely a Csallóköz fővárosának környékén üzemeltet a mulatérozó és egyéb ifjúságot célirányosan a szórakozóhelyekre szállító járatokat, de vannak reptéri transzfereik, és egyéb járataik is. Sajnos, a Partybus se tudott biztosan mondani, de legalább azt, hogy megpróbálja. Közben a telefonálgatással sok idő elment, már belecsúszott a kikérés-búcsúztatás sávjába, mérlegelni kellett, mi a fontosabb, ezért a telót Csánó Tominak, a Colors zenekar frontemberének adtam, aki Mezei Zsolti prímással a templomhoz jött kísérni a menetet, én meg elkezdtem a (primer) dolgom. Mire végeztünk, és menetbe álltunk, a sor végéről Tomi bólintott a harmonika fölül. Jön a Partybus. Na, azt hiszem, így még a srácoknak a győri diszkókban megittasodott szerdahelyi fiatalok sosem örültek, mint most az örömszülők. Úgyhogy óriási köszönet a Partybus csapatának. Az eredetileg megrendelt buszossal pedig remélem, sikerült tisztázni a helyzetet...
Gelléből a benkepatonyi Villa Potonba mentünk. Egyszer volt itt egy vacsorás megbeszélésem, egyébként dolgozni még nem dolgoztam itt, de amikor megláttam a deres bajszú Szabó Pista bá’-t, a csallóközi pincérek doyenjén, akit a kormányhivatalból is ismerhetünk, néha a vágóképeken is rajta van, mert olyan szép ősz feje van, akkor tudtam, biztosra megyünk.
Fotózott Mészáros Csaba a Szitás-istállóból. Bár mindketten régóta mozgunk a pályán, és Szitás Zoli bával is sokat ténykedtem korábban, míg aktívan járt terepre, Csabival most először nyílt alkalmam együtt abszolválni/abszolgálni:) lagzit, ami szinte hihetetlen, de így van. Danival meg már Lajosmizsét is megjártuk, ami igazán nem nevezhető a mi vadászterületünknek. A Colors-boyzzal meg szinte már az a furcsa, ha nem vagyok. Így, noha ellátásunk terén bizonyos, fortunoid tendenciák azért mutatkoztak, jól éreztük magunkat.
Ami megnehezítette a dolgunkat, az a meleg volt. Ezen lehet siránkozni, efelett lehet sajnálkozni, de bele kell törődni, hogy most ez lesz. Ugyan volt légkondi, de az nem 80 ember nyári kipárolgására volt tervezve, szal egy idő után feladta a harcot, és kinyitották az ajtót, a népeket pedig jobbára a teraszon lehetett megtalálni. Így, ami nem kötődött szorosan a teremhez, az igyekeztünk ide összpontosítani, pl. a tortavágás is kint volt, amúgy meg, ha valamit szerettem volna, akkor meg kellett kérni a násznépet, hogy vegyenek erőt magukon, és menjenek be az állott levegőjű, 30 fokos terembe. Aztán 10 óra után lassan normalizálódott a helyzet. Most ilyen lagzik sora jő, ezt kell szeretni.
A csallóközi lakodalomipar egyébként annyira belterjes, hogy még a sofőr is egy lagzis zenész fia volt, így aki kívül áll, annak mondom, hogy marha nehéz bekerülni…
Ja, volt közben egy BL-döntő is. Szerintem mindenki kibírta volna, ha utólag nézi meg, tekintve, hogy az eredményre semmilyen ráhatásuk nem volt, bár Gazdag József barátom ezt valószínűleg nem így gondolja.
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy. A következő könyvbemutatóra június 18-án, Párkányban kerül sor.
Szólj hozzá(m)!