Már párszor írtam korábban – de azt hiszem, először az első, igazi cadillaces esküvő posztjában –, hogy ha túl puccos a menyasszonyi kocsi, a férfiak elvesztik a józan ítélőképességüket, és vadul fotózni, de ami rosszabb, dicsérgetni kezdik, a menyasszonyról teljesen elfeledkezve. Egy kicsit így volt ez nemrégiben is, amikor Illésházán jártam Bacuval, aki idén valahogy kerül engem ez volt az első közös lagzink, noha volt év, amikor 4-5 is volt, hiába, mindig más a lapjárás; és a saját lagzimat is videózó Kósa Lőrinccel. Szóval hölgyeim, minél átlagosabb az autó, annál több bókot spórol meg a menyasszonynak.
Azon a napon pusztítóan meleg volt. Csábított is az igazgyöngyöt izzadó, párás pálinkásüveg az illésházi plébánia hátsó traktusában. És ennyiben maradtunk. A menyasszonnyal és szüleivel éppen egyeztettünk a dolgok menetéről, amikor az épület elől atipikus, leginkább csattogásszerű, házibarkács kistraktorhoz hasonlatos motorhangok hallatszottak. Hát hölgyeim! Kinek nem kéne az a pasas, aki szíve választottja elébe ilyen gépjárművekkel járul.
A kulturált házba 110 körüli vendég érkezett, ami kicsit leszűkítette a táncparkettet, de hát voltam én már itt 130-asban, és az is megvolt, azzal kell dolgozni, ami van. A csütörtöki kultúrház amúgy egy ilyen tipikus, régi, szoci falusi kultúrház, nagyon jól felszerelt konyhával, és ha az oldalbejárónál nem ülnek népek, akkor még a kajával sem kell akkorát kerülni, mint most. Egyedül tán azt róhatjuk fel hibájául, hogy nincs légkondi, ami az ilyen pusztító nyári melegekben nem hátrány. Most is sok idő és energia ment el a násznép terembe csábítására az étkezések és a programok előtt, amit másra is fordíthattunk volna.
A nyitóképet a pincér készítette Lőrinc iPhone 6+ készülékével, az autókat én fotóztam telefonnal, az utolsó kép pedig Dobos Barbara művészi felvétele
Zenélt a Csallóköz legalacsonyabb zenekara, a csákányi Spark, akiket nagyon bírunk. A fiúk, amellett, hogy viccesek, sok új számot tudnak, és eljátsszák A nézését meg a járását is…, még nem égtek ki a szombat estében, mint sok más, lehet, hogy tőlük virtuózabb eszköztudással rendelkező, ám savanyább idősebb kolléga. (Most nem konkrét zenekarokra, hanem a jelenségre gondolok, akinek nem inge, ne vegye gatyára.) Nyársik Tibko épp hogy nem ugrik le a színpadról, amikor a nép közé megy énekelni, mint mondjuk Horvát Dezsi, az RH duó frontmanja a nagy elődök közül. (Velük se voltam még idén, hát milyen dolog ez?) Szóval abban biztosak lehetünk, hogy a fiúkról hallani fogunk még a szombat éjszakában.
Örök dilemma, hogy hova ültessük a staffot. A külön termet felejtsük már el, jó? Áprilisban a kinti terasz sem ideális. Van, hogy táncparkett szélén ülünk, ez elég gyakori. Zenész szempontból praktikus, mert nem kell sokat menni, na de a fotós kanalába meg belelóg egy vendég könyöke. A falusi kultúrházak azért jók, mert ha a stábot feltelepítik a színpadra, akkor nekik is lesz egy kis magánéletük, és zavartalanul tudnak egyeztetni, ami a násznép és a lagzi előnyét szolgálja. Mi pedig most készítettünk néhány vicces backstage fotót is.
Mivel a távolság, mint üveggolyó most kicsi volt, ezért Lőrinccel olyan négyig maradtunk, aztán távoztunk. A Spark még hatig maradt. Jó kis lagzi volt.
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Szólj hozzá(m)!