A rutinos vőfély jó előre megkérdezi az ifjú párokat, ki lesz a fotós-videós-zenész. Mi, vőfélyek, meg is üzenjük ezt egymásnak hajnalban. A szezon végén összeszámoltam, kivel hányszor fújt össze a csallóközi vagy mátyusföldi lagzis szél. (Volt, hogy messzebbre vitt, a magyar székesfőváros határáig, de idén csak egyszer.)
Ahogy az évadértékelő bejegyzésben is írtam, idén nagyon-nagyon, de tényleg nagyon sok új arccal hozott össze a szombat. Korábban egyértelműek voltak a csapásirányok, idén sok olyan kolléga volt, akikkel csak azt az egy lagzit csináltam, se előtte, se utána nem találkoztunk többet. Így a statisztikák is atipikusak lettek.
Ha a háromnál húzzuk meg a határt, akkor csak aranyat és ezüstöt tudunk kiosztani:
Idén 3-3 lagziban voltak a Kajali Lagzis Négyessel, Kálmán Rolanddal és Kiss Gáborral. Köszönöm, legények, tiétek az ezüst, az is szépen csillog.
Bertók István Liszt-díjas zongoraművésszel, és a Black and White zenekarral nekem négyszer sikerült találkoznom. Pityu idén a közösségi médiában legtöbb organikus megosztást elért lagzis zenész címét is megszerezte, egyelőre a negatív tartományban, de bízom benne, hogy tud majd fordítani, mert a zenei produkció kiváló, az adminisztráció terén viszont még akadnak hiányosságok.
Kétszer öt kollégával voltam, és nagyon sokakkal pedig egyszer. Hát, ilyen volt ez az esztendő.
Szólj hozzá(m)!