Az elmúlt tizennégy és egyharmad évben a vőfély számos kis lagziban járt. Szeptemberben két kisebb lakodalomban is megfordultam, egy 33 és egy 22 fősben. Ezek kapcsán korábban már jeleztem, a kis lagzikkal általában is foglalkozunk majd. Az alábbiakban arról olvashattok, mi a kis lagzi, jó-e/miért jó a kis lagzi, miért nem jó a kis lagzi; olcsóbb-e a kis lagzi, és ha igen, miért és mennyivel? Vágjunk neki!
A kép forrása: intimateweddings.com
Melisandre a vörös papnő szereti a lángokat, bár a világ leglassúbb írójának címére méltán pályázó George R. R. Martin arról nem tett említést, hogy ezek között a tűzijáték is szerepel-e. Nekem is van egy családtagom, akinek a közelmúltban volt egy kerek életeseménye. Ebből az alkalomból ezúttal a kertben lövöldöztünk egy kicsit. Ez az otthoni tűzijáték nem hasonlítható össze a múltkori céges tűzijátékkal, de pironkodás nélkül vállalható.
Az előtérben álló ünnepelt testmagasságából következtethettek a szikraszökőkút méretére
A múlt heti, Nem sokaság, hanem Lélek című posztunkbank jeleztük, a múltkorin felbuzdulva egy újabb, kis létszámú lagziba indulunk. Mindez persze nem így van. Nem a múltkorin felbuzdulva. Ezt a lagzit idén tavasszal kötötték le, és amikor beszéltünk, a létszámról nem volt szó. Szombatra szerették volna, de a hely, a békei kastély, a Castel csak péntekre volt szabad. Így engem már eleve így kerestek. Jó is, mert szombatra én sem tudtam volna sok jóval kecsegtetni.
A múltkori után újabb duplacsövű hétvégével néztem szembe, immár második alkalommal Szent Mihály havában (ősmagyar elkötelezettségű olvasóimnak: Földanya havában). Minekutána pénteken a csak pozitív kontextusban emlegethető érsekújvári Berek vendéglőben tettük próbára magunkat magyar és angol nyelven egy magyar-német lagziban, a szombat immáron egy nyelven ért, szülővárosomban, ismeretlen csapattal, bizonytalan időjárással, de nagyon jó helyen. Vágjunk bele.
(Na ki tudja guglizás nélkül megmondani, kitől van a cím?) Még tavaly érkezett egy megkeresés, eredetileg magyar-német nyelvű vőfélyt szeretett volna a párjával Goethe hazájában lehorgonyozott menyasszony. Thomas Mannt továbbra is csak fordításban tudom olvasni, és ami az idegen nyelveket illeti, továbbra is csak magyar-angol lagzikat szoktam vállalni, de mivel jobbat nem találtak, beérték velem is. A lagzit eleve péntekre foglalták. 
Köteles példány. Akik nem a könyvkiadás területén mozgolódnak, azok számára talán idegenül cseng ez a kifejezés. Köteles… Hát, a legtöbben eddig legfeljebb a Lászlóról hallottak.
A vőfély sok helyen megfordul a szezon alatt, itt-ott hall ezt-azt. Ezeket a történeteket aztán összegyűjti és elraktározza, reggel elmondja a benzinkúton a komáknak, esetleg kiadja könyvben. Vagy megírja a Vőfélyblogra. Én is hallottam pár érdekes dolgot, már elég régen ahhoz, hogy „elévüljenek”, így szezonvég felé, mikor már csak egy kézen megszámolható mennyiségű lagzi áll előttem, párat közreadok.
Nemrégiben egy lagziból autóztam haza vidáman hajnaltájt, amikor az út szélén a már derengő napfényben piros, világító végű fallosszal hadonászó alakra lettem figyelmes. Na, hát, ez meg mit akarhat? Azt tudtam, hogy megfújni nem fogom, mert amennyi alkoholt fogyasztok a lagzikban, abból nem fog az államháztartás meggazdagodni.
Illusztrációs felvétel
Idén két azonos nevű vőlegényem volt, de van egy ilyen nevű videós kolléga is, aki húgának jövő augusztusban fogom csinálni a lagziját. Így aztán dátummal mentettem őket a telefonba, hogy tudjam, a szerdahelyi vagy a somorjai lagziról van-e szó, ha ezek a harcosok hívnak. Egyszer mégis sikerült letegeznem, az örömapát, aki a vőlegény telójáról hívott, vagy a vőlegény szokta az övét használni, ezt már sosem fogom megtudni. A lényeg: ha már így tettem, meg kellett inni a pertut a lagziban a diszkókorszak csallóközi éjszakájának egy ismert lemezlovasával.
Szólj hozzá(m)!