Prológus
A vőfélyszakmában a jó szervezőkészség, a memória, az empátia, a jó szöveg, és a bármikor menő freestyle mellett a pontos adminisztráció legalább olyan fontos. Addig ugyanis, amíg nem ülünk le a párral, hogy a dátumhoz arcokat és érzéseket társítsunk, a nagykönyvben dátum és telefonszám/e-mail cím kombinációjaként léteznek. Szerintem minden vőfélynek van egy olyan rémálma, hogy egy hétvégére két lagzit vesz fel. Ezt elkerülendő én a határidőnaplóm mellett még néhány offline és elektronikus helyen is vezetem a foglalásokat. Éppen ezért határtalan volt a megdöbbenésem, amikor egy, a naptárba beírttól eltérő nevű hölgy keresett meg, hogy megbeszéljük az augusztus 24-ei esküvőjének a részleteit. Az nem lehet, hogy…, én olyat még soha…, meg ilyen flashek suhantak át zavart elmémen, aztán gyorsan tisztáztuk, hogy az eseményt a lánykori nevén foglalta – íratta, hogy jeles vőfély kollégám, Zalka Lóránt használja –, de időközben különböző okokból – nem, nem jön a gyerek! – polgári házasságot kötöttek. Hallani lehetett, ahogy a kő leesett a szívemről.
Itt és a továbbiakban: Dobos Barbara/Bacu felvételei
Augusztus 24-én Vágfarkasd, a kompországfalu felé fordítottuk a rudat. Ez a település eddig valahogy elkerült bennünket. Időben, és a szolgáltatók közül elsőként érkeztem a helyszínre – a fotós, Dobos Barbara/Bacu, és a videós Katona Tamás, és a kollégája, Peti a párral volt fotózkodni –, így volt kellő időm felmérni a terepet. Amikor láttam, hogy a konyhán klasszikus falusi nénik főznek, megállapítottam, na olyan nagy baj már nem lehet. Egyet kell értenünk Kiss Gábor Gibbó kollégával, aki szerint még a sokcsillagos hotelekben sincsen mása az ilyen nénik által főzött éteknek. Emiatt ő az előbbieknek egy testrését is felkínálta.
A 150 népre 12 pincér volt, akik közül azonban csak egy volt kitanult, a többiek lelkes amatőrök. A létszám és a lelkesedés arányos együttállása miatt a felszolgálással nem voltak problémák, noha tartottam tőle. Mindig tartok, amikor az ifjú pár azt mondja, nem pincér-pincérek lesznek. De ezúttal a Bacardi partis csapattal minden rendben ment, ezért küldeném nekik a következő számot.
A pincéreknek egyébként volt mit talpalni, ugyanis az est folyamán négy fogást tálaltunk fel.
A videósokkal már voltam korábban, erre ők emlékeztettek, mert az arcról nem ugrott be, de visszakerestem a nagykönyvben. Csakugyan ténykedtünk már együtt, egy vegyes lagziban a Kaskádyn, a zenét a Colors együttes szolgáltatta. (A pincérek mérsékelten voltak együttműködők). Ők már new school, akik fényképezőgéppel filmeznek, és nem 3, hanem egyórás anyagot készítenek.
A fotós, Bacu pályájának alakulása már valamelyest a szemem előtt zajlott, ez azt is jelezheti, hogy nem vagyok már a legifjabb, mint mondjuk az a kollégám, akinek jellegzetes jármódjáról a hétvégén jelent meg humoros videó egy belső fórumon. Először 2012. szeptember 29-én találkoztunk, egy azonos vezetéknevű ifjú pár lagzijában, azóta pedig egyre gyakrabban. Idén már ez volt a második közös esküvőnk, és még lesz kettő. Úgy látszik, pörög a csaj. Egyébként jó vele dolgozni. (Az együttműködő partnerek közül általában a fotósokkal a legkevesebb a probléma, mivel állóképet rögzítenek, és megállítani sem kell őket, mint a zenekart.)
Szóval zenekar. A zenekarválasztás egy nagyon lényeges dolog, s hogy ez mikor hogyan történik, az is tanulságos. A vőlegény mondta, hogy a zenekart ő szeretné rendelni, mert egyszer Pozsonyban volt egy diákbál, ahol a zenekar nagyon jó hangulatot teremtett, és ő azt a bandát szeretné lehozni Farkasdra. A menyasszony azt mondta, hogy nemaddiga' ő is hallott egy igen jó zenekart egyszer valami rendezvényen, és ő szeretné, ha inkább azok lennének, mert nagyon jó hangulatot csináltak. A dologból mégsem lett konfliktus, ugyanis az adategyeztetés során kiderült, mindketten a Hollósy Adrián vezette Hollósy Bandre gondoltak. Ők már mondhatni állandó szereplői a blognak, így nem kell őket bemutatni. Adrián – ingyen és bérmentve – egy mikrofont is hozott nekem, mert 150 embert, akik közül vagy 20 gyerek, elég nehéz túlkiabálni. A vőfély feladatán nagyon sokat könnyít, ha a zenekarral félszavakból is megértik egymást.
A lakodalom során arról is megbizonyosodhattunk, hogyan működik a falusi közösségi média. A mi népünk a református templomban volt. Ugyanez időben a katolikus templomban is volt egy esküvő, melynek során – sokkoló – elájult a vőlegény. Mire a mi nászmenetünk elindult visszafelé, már minden farkasdi tudta a sztorit, mivel az onnan ide átjövő gratulálók osztották ezerrel. Ebben a lagziban Srejner kolléga volt a vőfély, aki aztán Gútáról hazafelé jövet megállt nálunk pár szóra, mivel jövő héten ő fog itt lagzizni. De biztosítottuk, hogy a konyha abszolút rendben van.
Négy óra tájban a kölcsönös megelégedettség jegyében távoztam.
Szólj hozzá(m)!