Közkeletű vőfélybabona, hogy a szezon első lakodalma meghatározza az egész évet, ezért minden botnok remegő kézzel tartja a pálcát a kezében az első aktus alkalmával. De ez nem igaz, hiszen erre és az ellenkezőjére is volt már példa. Mindenesetre március 29-én, szombaton, a köztársaságielnök-választás második fordulójának napján elkezdtük a tizennegyedik évadot.
Persze, vannak kemény kollégák, akik már január 4-én tolták azokkal a türelmetlen párokkal, akik alig bírták kivárni, hogy 2014-ben mondhassák ki a boldogító igent. Én legalább három ilyent ismerek, ehhez képest a március 29-ei szezonkezdés akár késeinek is mondható, de panaszkodni igazán arcátlanság lenne, amikor már csak kettő választ el a 2014-re felvehető lagzijaim maximumától, és 2015 sem alakul rosszul.
Szombaton gyönyörű szép napos idő volt. Ha valakinek esetleg felrémlik tavaly március emlénye, akkor az tudni fogja, hogy azért ez nem ennyire természetes.
Délután a menyasszonyéknál kezdtünk, háromnegyed négykor, ám erre az időpontra csak én érkeztem a tetthelyre, utánam jött a menyasszony és a fotós, Zsuzsa a Marek Janíček klánból, akikkel eddig nem dolgoztam, de regionális szinten jelentős istállóról van szó, számolni kell velük a lagzis Forma-1-ben. Aztán némi spéttel befutott a vőlegény is.
A kikérés és búcsúztatás után én a családot odahagyva elrohantam a Klapka térre, hogy ott igazítsam a népet. Szombat délután én sosem látom szép szülővárosom főterét, mert általában lagziban vagyok: nos, a tér tele volt, mint március 15-én, és mivel előttünk is volt lagzi, nem tudtam bizonyossággal eldönteni, hogy ki a miénk, és ki nem. Mivel nem akartam az előzőeket vaskézzel a mi népünkhöz csatolni, miként Putyin a Krím félszigetet (nyelvtannáci olvasóimnak üzenem, ha a tulajdonnévi előtagú földrajzi név önálló formában is használatos – esetünkben Krím –, akkor a közszói utótagot nem kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz) az Orosz Föderációhoz, így kénytelen voltam bevárni, amíg a násznagy asszony azonosítja őket. A nép között ott volt egy korábbi, 2010. július 30-ai ifjú pár is. Nekik köszönhetem ezt a lagzit, a mostani ifjú pár ugyanis az ő lakadárjukban választott ki magának.
A polgári szertartás után magyar komáromi WF Szabadidőközpontba mentünk, ahol Rita és a srácok már vártak. Tavaly decemberben, a mínuszokban itt zártam egy nagyon kellemes lagzival, idén pedig itt nyitottam, van ebben valami sorsszerűség, ugyanis az intézmény is. Télen elmaradt a lakatolás, mivel a lakatolófa a tó másik oldalán van, és szétfagyott volna a menyasszony, ha oda el kell mennie, most azonban nem volt ilyen problémánk. Ha tudni akarod, mi az a lakatolás, csináld a lagzidat a WF Szabadidőközpontban:) Ahogy arról már tavaly is megemlékeztem, a helyen rendes „pincér pincérek”, tehát nem „pincérkedők” vannak, ami nekem nagy plusz.
A zenét a Ritmo együttes szolgáltatta. Leczkési Péter csapatával 2008 februárjában dolgoztam először együtt. Azóta némileg átalakult. A szintis lecserélődött, jött helyette Piller Krisztián a bánatomra feloszlott Friends együttesből, ami nem vált a Ritmo kárára. Van énekesnőjük is, most Hernády-Heiwa Katalin erősítette a csapatot, az énekesnőváltásról azóta szerzetünk iparági információkat, de ezek nem lényegesek a mi szempontunkból. Az asztalnál kiderült, idén az egyik angol-magyar lagzimat is ők fogják játszani. Hát, remélem, a búr repertoárjuk is olyan izmos, mint a magyar, a vőlegény ugyanis a Dél-afrikai Köztársaságból érkezik.
A lagzi hajnali részében egy óraátállítást is abszolváltunk, de ez nem szegte a mulatérozók kedvét. Amikor pitymallatkor eljöttem, az 50-et alulról közelítő násznép még jó fele énekelte Leczkési Péterrel, hogy gyere, gyere bubamara…
Instagram oldalunkra valós időben kerülnek fel a képek. Staff fotókat – általában többet, mint az Instán – a Pinterest oldalunkon is találsz. Ha tetszett a poszt, szeress minket a Facebookon.
Tudtad, hogy hamarosan nyomdába kerül a Vőfélykönyv, amely a jobb oldali oszlopban található e-mail címen is előrendelhető?
Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!